Zsófi nem tudott elaludni. A ma esti beszélgetésre gondolt. Úgy érezte, hogy kiugrik a szíve. Átölelte a kispárnáját, de érezte, ahogy a pólója percenként vagy 120-as sebességgel ér hozzá. „Bolond vagy Zsófi” – gondolta és elmosolyodott saját izgalmán.
Próbálta felidézni mikor érzett hasonlót. Amikor a gyerekei megszülettek, és hiába volt fáradt, egész éjjel nem tudott aludni. Vagy amikor megkapta a levelet az egyetemről, hogy kitűzték a doktori védését. Vagy ott a Somlyónál az átbeszélgetett éjszaka után. Annak a beszélgetésnek jó vége lett. Bár már csak a gondolat közvetíti az üzeneteket, az a diskurzus sosem fog véget érni.
Aztán a húsvéton tűnődött. Vajon jelent valamit, hogy éppen húsvét napja van? Hányszor megjárták közösen a keresztutat, mire megpillantották a Somlyó tetején a kis kápolnát. Hányszor megálltak a X. stációnál, a meztelen Krisztusnál, aki éppen búcsúzik. Nekik nem adatott meg a búcsú.
Jézus meghalt, hogy mások életét jobbá tegye. Vajon tényleg azért halnak meg ők, akiket szerettünk, hogy nekünk jobb legyen?
Zsófi ma valami megmagyarázhatatlan indíttatásból ment ki a temetőbe, pedig már jóideje nem járt ott. Csak egy gyertyát gyújtott – az még mindig volt a kocsiban – és indulása előtt így búcsúzott: „Úgyis tudod, hogy mikor mire gondolok. Tudod, hogy senkivel nem lesz ugyanolyan jó mint veled volt. De talán nem is kell ugyanolyannak lennie? Talán pont az a lényeg, hogy MÁS legyen. Ugyanolyan jó, csak máshogy. Szerinted megérdemlem? Miért haltál meg, ha nem azért, hogy nekünk jobb legyen?”
Felült az ágyban és villanyt gyújtott. Nem akart múlni az a pillangós érzés sem a gyomrában. Pedig tudta, hogy holnap hosszú napja lesz, amihez szüksége lesz a józanságra.
Becsukta a szemét és koncentrált. Koncentrált a semmire. „Ne aggódjál, sodródjál” – Gergő szavai csengtek a fülében, amikor Kínából jött haza. Elmesélte, hogy a partnerek addig nem bólintottak az üzletre, amíg nem látták, hogy a másikkal minden rendben van – fejben. „Ha boldog akarsz lenni, engedd, hogy jól érezd magad.”
Várt néhány percet. Hogy teljen az idő a pulzusát számolta. 96…kiment a fürdőszobába, megmosta az arcát, ivott egy korty vizet. Belenézett a tükörbe. Újra elmosolyodott. Ő nyert. Nem kezdett el agyalni. Inkább a pillangókra összpontosított a gyomrában, míg azok álomba nem repítették őt.
Reggel izgatottan és kíváncsian várta, hogy a telefonja pityegjen és új nap kezdődjön…új beszélgetéssel.