Mit láttam?
Szőke hölgy érkezik a szökőkúthoz. Hajában enyhe vöröses fényként csillan a napsugár. Festett, de fiatalos. Ki tudja milyen lehet eredetileg. A délutáni fények szemüvegének keretén is eljátszadoznak, a fekete arany keret is meg-megcsillan. Beleillik a tér harsány nyári színeibe. Ahogy a szökőkúthoz ér, egy idős úr ül le az egyik padra, látszik, hogy itt tervezi eltölteni a délutánt. A másik árnyékos padhoz gyerekek rohannak. Hamarosan megérkezik édesanyjuk is. A két kisgyerek már alig várja, hogy befuthasson a csillogó vízsugarak közé. A tarka rózsaszín ruhácska hamar csuromvizes lesz. A nő az órájára néz és mielőtt leül a félig árnyékos szabad padra, az idős férfira mosolyog. Látszik, hogy élvezi a napsütést. És az is, hogy vár valakit. De nem sietős neki. Háromnegyed négy. A találkozó szinte biztos, hogy négykor lesz. Korábban érkezett. A gyerekeket nézi és a vizet. Nem pillant körbe, mintha tudná, honnan érkezik akire vár. Telnek percek. Egyszer tekint csak az órájára, majd becsukja a szemét. Kék hosszú szoknyájában és piros-fehér csíkos pólójában, amit egy fehér snookerrel visel, kicsit világítótorony érzése támad az embernek.
Hátulról érkezik az ősz férfi. Már messziről látja, hogy akivel találkozik, korábban érkezett. Amint megpillantja a nőt, mintha megtorpanna. Vajon a szemébe világító napfény teszi? Aztán odaül a nő mellé, tisztes távolságot tartva. Farmer rövidnadrág és tornacipő, igazán sportos. Látszik, hogy jól karban tartja magát. Ritkán néznek egymásra, nehezen megy a beszélgetés. Vajon miről van szó? A férfi egyszer beszél hosszabb ideig, akkor még egy kicsit gesztikulál is a kezeivel. Jól áll neki, ahogy végre kifejezi az érzelmeit. Először a férfi mozdul, indulni készül. A nő ekkor egy fényes kis csomagot vesz elő a táskájából és a férfinak adja. Talán ajándék. A férfi nem tudja hova nézzen. Valamiről beszélnek, majd együtt indulnak el. A nő elől a férfi, kicsit lemaradva. A nőt nézi, a kék szoknyát, majd eltűnnek a cukrászda sarkánál. Szurkolok nekik.
Mit érzékeltem?
Középkorú nő ér a szökőkúthoz. A nap melegen simogatja napbarnított bőrért. Természetes barnaság. Ruganyos léptekkel közeledik a padok felé, miközben a meleg nyári szellő a szoknyájával játszadozik. Ahogy érkezik, mintha lelassulna az idő és vibrálni kezd a levegő. Vajon mitől támadt a feszültség? A gyerekek a szökőkút langyos vízsugarai között szaladgálnak, egy kislány tarka ruhája, már teljesen elázva tapad testéhez, ami láthatóan cseppet sem zavarja. Élvezi a hűs habokat. A nő néha elmosolyodik. Elhalad egy öregúr mellett, aki kicsit meggyorsítja lépteit, mielőtt elfoglalja az utolsó árnyékos padot. Érezhetően megkönnyebbül, hogy nyugodtan bámészkodva és olvasással töltheti a délutánt. A nő egy távolabbi, melegebb helyet választ, de nem bánja. Mintha élvezné a forróságot. Mióta ülhet ott? Vár valakit. Nemsokára középkorú férfi érkezik a pad mögé. Mintha megérezné, hogy érkezik, a nő hátrafordul, észreveszi a férfi bizonytalanságát. Biztos, hogy mindkettőjüknek hevesebben kalapál a szíve. De vajon mire gondolnak? A nő elmosolyodik ahogy megpillantja . A férfi kicsit sután megkerüli a padot, majd a távolabbi végére helyezkedik el. A mozgásuk óvatossá válik. Nem akarnak hibázni. Mintha mozdulni akarnának, de nem mernek. Csak néha szólnak., inkább maguk elé merednek. A férfi mozdul először. A nő marasztalja és egy csomagot ad át neki. Indulni készülnek? A nő mond valamit a férfinak, aki előbb nem válaszol, majd bólint és megindulnak együtt. A fejemmel követem őket, míg be nem fordulnak a sarkon. Szurkolok, hogy végre egymáshoz érjenek. Benne van a levegőben.
Mi történhetett valójában?
Két érzékszerv, két ember, két forgatókönyv.
Vajon először találkoztak? Még csak ismerkednek, ezért az ügyetlenség és a szökőkúti randevú egy kellemes esetében végződik?
Esetleg búcsú volt, egy szomorú, de méltón viselt, bölcs búcsú, amit ha tudnék, tapintatosan már az első percekben odébb vonultam volna, hogy megtisztelehessem a pillanatot. Főleg, hogy kínos volt.
Bármi lehetett…sosem tudhatjuk.
Miközben az öregúr csendesen olvasott, a gyerekek harsányan szaladgáltak a szökőkútban, a szülők félszemmel figyelték őket, mégis egy kicsit megpihenhetek. A szomszédos cukrászdából emberek jöttek, emberek mentek. A téren biciklisek tekertek át. Egy átlagos hétköznap délután. 10 perc, amely két ember életét minden bizonnyal megváltoztatta. S csak én láttam. Meg ők.