Sosem gondoltam, hogy naplót ír. Most meg itt állok a garázs közepén és nincs merszem belelapozni a füzetbe. Úgy érzem, mintha rosszat tennék, mint amikor kislányként elcsentem a kockacukrot a nagymama kredencéből, majd visszarendezgettem a maradékot szépen, mintha nem hiányozna belőle egy szem sem.
És kicsit sértve is érzem magam. Hiszen az író én vagyok. A naplóírás, a történetek, az én privilégiumaim. Az övéi a szavak voltak. Mert azt vallotta, hogy mindent ki kell mondani. Most meg itt ez a napló?
Félve lapozok bele. Néhány oldal sarka visszahajtva, mintha valaki megjelölte volna, persze ott nyílik ki először. Mit akart üzenni ezzel? Miért nem mondta el? Meddig titkolta volna? Van egyáltalán jogom beleolvasni? Hirtelen nyilall belém a hiánya, mintha kést forgatnának a mellkasomban. Már régen érzetem ezt. Három év alatt bármihez hozzá lehet szokni. a hiányhoz is. Egyre ritkábban és egyre tompábban mardos. Azután már csak, ha valami felsérti az egyre halványuló hegeket. Mint most.
„Szilveszter van, ünneplünk. Külön. Ez is rá vall, nem érdeklik a normák, a szokások, az elvárások. Minden épeszű ember buliba megy szilveszterkor. Nagy csindadrattával búcsúztatja az óévet, igyekszik minden rosszat a háta mögött hagyni. Ő meg? Otthon marad. Persze máskor is buliztunk már külön, nem is az a baj. De hát szilveszterkor? Azt terveztem, hogy majd éjfélkor, amikor az egész terem közösen énekli a himnuszt, utána megcsókolom. Megszűnik körülöttünk minden és akkor úgy érezzük, hogy velünk semmi rossz nem történhet. Odakint durrognak majd a petárdák, robban a tűzijáték, mi pedig a pezsgő mámorától felbátorodva elveszünk egymás karjaiban.
Így lenne normális. De ő otthon marad: nem akarja zajosan búcsúztatni az óévet. Mert a szilveszter szerinte az idő ünnepe. Az időt pedig tisztelni kell. Megélni minden pillanatát. Csendben lesni, ahogy az óra és a naptár is lenullázódik. Azt mondja, kevés olyan dolog van az életünkben, amit akár ötvenszer újrakezdhetünk. A szerencsések akár százszor is. Szerinte hangos bulizás helyett ilyenkor le kellene ülnünk és végiggondolnunk az előző évünket, meglátni, hogy mit javíthatunk rajta. Aki így tesz, az újév napján nem fáradtan, másnaposan és a kijózanodás szürke valóságában ébred, hanem tervekkel, motivációval teli vághat neki az új esélynek.
Ő ilyen. Külön ünneplünk és én így szeretem.Pár perc és itt vannak a haverok. Jót bulizunk majd. Hogy mi lesz holnap? Nem félek, egy angyal majd megment. Boldog Új Évet!”
Lerogyok a kisszékre a satupad mellé. A garázsban még mindig érezni a fa megmásíthatatlan illatát. Pedig már ezerszer összesöpörtem, de még mindig ki-kikandikál egy-egy forgácsdarab a satupad alól. Három éve senki nem használta már. A naplót gondosan visszacsomagolom a fenyőillatú, gyantás rongyba és a fiókba rejtem. Mintha rejtegetni kellene. Az idén már nem olvasok belőle többet.
Visszasétálok a házba. A szilveszteri meghívásokat már hét elején udvariasan lemondtam. Bekapcsolom a rádiót, a Retro-n Bródy szól.
Csak egy másik bolond lehet
Aki engem egy kicsit szeret
S csak bámul szemtelenül
S már megint egy biciklin ül, és aztán
Jó gyorsan elpedál és máris a felhők között jár
S egy csöppet fékezik és nézd egy boríték érkezik – nahát –
Na nézzük csak mi van a levélben…
Elmosolyodom. Készítek egy forró csokit, magam elé veszem a karácsonyi bejgli utolsó darabját, bekuckózok a nagy kék fotelba és a jövőt tervezgetem. A következő 365 napot.
Közben odakint elered a hó. Felállok, hogy megcsodáljam a kezdődő hóesést. A párkányra pillantok, ahol az első csillogó hópihék mellett egy fehér tollpihét is borzol a téli fuvallat. Talán egy angyal veszítette el.
2 thoughts on “Szilveszteri napló”
Különösen megható és szép „egy perces”. Nagyon tetszett.
🤗Köszönöm
Imádom… és értem💞