Péntek este van. Ma jön a fiam, együtt leszünk a hétvégén. Hétközben mindent elrendeztem. Hétfőn este kitakarítok, eltüntetem a szombat esti filmnézés popcorn maradványait, lecserélem a reggeli müzlitől foltos ágyneműt. Berakom a mosógépbe a sáros és olajos ruhákat, ami a garázsban volt rajtunk, amikor megtanítottam neki menetet vágni. Elpakolom a rántotthal maradékát, ami a sikeres szombati pecázás eredménye. Szeretem a hétvégéket, jó együtt lenni. Persze ahogy kamaszodik, egyre nehezebb rávenni bármire, de szerencsére én is öregszem. Elfekszünk a tévé előtt, hogy megnézzünk egy Marvel filmet vagy szurkoljunk a Chelseanek az angol bajnokságban. Az iskoláról nem sokat beszél, mindig azt mondja, azt majd anyuval. Nem bánom, utálnék vele tanulni amikor itt van.
A felmosás holnapra marad. Megcsinálom, mielőtt lemegyek focizni a srácokkal. Minden kedden ezzel töltjük az estét. Edzés után megiszunk egy sört, megvitatjuk az élet nagy dolgait és a csajokat.
Szerdánként bent maradok túlórázni. A heti egy-két extra délután jól fizet és a főnökeim is jó szemmel nézik. Későn érek haza, ilyenkor már csak bekapok valami hideget és bedőlök az ágyba.
Csütörtök a bevásárlásé. Feltöltöm a hűtőt mielőtt a fiam megérkezik. El sem hiszem, hogy 15 évesen én is ennyit ettem. Igaz a mondás, hogy ebben a korban könnyebb őket ruházni, mint etetni. Persze az sem olcsó. De a nagyobb dolgokba mindig beszállok. Szerencsére ezen nem sosem vitáztunk a feleségemmel. Ő valamivel jobban keres, mint én, de egy drága edzőcipő, kabát vagy számítógép vásárlását mindig megosztjuk. Ha hazaérek kibontok egy sört és kitalálom, mit csináljunk a hétvégén. Mert holnap jön a fiam. Elszaladt a hét. Elégedett vagyok.
Zsófi
Péntek este van. A szobájában ül és Xbox-ozik. Megkérdezem, mikor indul az apjához. Amikor külön költöztünk megegyeztünk, hogy akkor megy, amikor akar. Nem láttuk értelmét korlátozni egy tizenévest. Ő maga formálta így: péntek este megy a volt férjemhez. Büszke vagyok, hogy én jelentem neki a mindennapok biztonságát. Nem visz át házi feladatot, jobban szereti, ha én segítek neki. Azt hiszem türelmesebb vagyok, bár néha nehéz megállni, hogy veszekedjek, de tudom, hogy kamasz. Nálunk felnőtteknél csak neki nehezebb. Ezért aztán szó nélkül hurcolom őt heti háromszor edzésre és tapintatosan becsukom az ajtót, ha multizni kezdenek a haverokkal. Cserébe minden reggel megölel mielőtt iskolába indul.
Az erkélyről intek neki és kísérem a szememmel, amíg befordul a szemközti sarkon. Magamban még küldök neki egy puszit, majd bemegyek és ledobom magam a kanapéra. Kicsit még küzdök a lelkiismeretemmel, aztán átadom magam a péntek esti szabadságnak. Töltök egy pohár rozét és rákattanok a kedvenc sorozatomra. Másnap reggel 10-kor ébredek, hasamra süt a nap. Kimegyek a fürdőszobába, engedek egy nagy kád forróvizet. Dél van, mire kilépek a fürdőszoba kényeztető, testápolós, arcpakolásos párájából. Összedobok egy szendvicset. Most nem kell arra figyelnem, mit eszünk. Nincs, aki percenként nyitogatja a hűtőajtót és falja fel röpke két nap alatt, amit egész hétre vásároltam. Sosem gondoltam, hogy ennyit eszik egy kamasz. Tényleg könnyebb ruházni, mint etetni. Szerencsére jobban keresek az apjánál, de a nagyobb dolgokba ő is mindig beszáll. Szendviccsel a kezemben lehuppanok a gép elé. Majd este csinálok valami finomságot, amit csak én szeretek. Most jut időm megválaszolni a hét közben feltorlódott leveleket, és amit még jobban imádok, ilyenkor tudok gondolkodni, tervezni és felkészülni a következő hétre. Estig dolgozom.
Olasz tésztát főztök csak úgy, szósz nélkül, egy kis fokhagymás vajon pirítva, közben kihangosított telefonnal több, mint 3 órát beszélek a barátnőmmel. Természetesen megváltjuk a világot és kibeszéljük a pasikat.
Vasárnap délután nyílik az ajtó. – Hello anya, hazajöttem! – kiabál az ajtóból, miközben ledobja a hátizsákját. – Szia kisfiam, hiányoztál – mondom. Elszaladt a hétvége. Elégedett vagyok.